.

Számtalanszor találkozom ugyanazzal a véleménnyel: de jó nekem. Legutóbb az alábbi videó kapcsán: www.indavideo.hu/video/Dagda_klub_wwwdiamondhostesshu

Mit lát a hétköznapi ember? Jó csajokat, bulit, pénzt. Őszinte csodálkozás tárgya sok esetben, hogy nincs autóm: legtöbben azt hinnék, gyakrabban váltogatom a Lambót a Ferrarival, mint más a cipőjét. Sok kommentből (nem csak itt) egyértelműen kiderül, hogy a modellek sokak szerint kurvák; folytatva a gondolatot, akkor nyilván én vagyok ennek elsődleges (haszon)élvezője.

Ezeket a mítoszokat szeretném eloszlatni. Elmesélem egy átlagos napomat, három részben.

Reggeli, kávé közben tájékozódom a világ dolgairól. Képben kell lennem a gazdaságtól a tudományon át a celebvilág pletykáiig számos területen (erre egy későbbi részben visszatérek). Beleolvasok egy-két blogba, egyetértek, fejet csóválok vagy észt osztok, utóbbit elsősorban akkor, ha korlátolt emberek fröcsögő kommentjeikben támadnak általam ismert és becsült modelleket, vagy elítélnek valakit, akit nem is ismernek, olyan tevékenységért, amihez semmi közük. A délelőtt nagy része ajánlatírással, levelezgetéssel, online jelenléttel, hirdetések feladásával, ügyviteli feladatokkal telik. Csörög a telefon, rutinból darálom a szokásos szövegeket. A napom többi része ügyfélfogadásból, munkák leszervezéséből és teljesítéséből áll, találkozók, megbeszélések, hosszabb távú projekt előkészítő munkák. A munka néha délután hatkor végetér, gyakoribb azonban, hogy még este 11-kor is azonnali sürgős ajánlatot kell tennem mert másnap reggel döntés. Eddig pontosan olyan, mint bármely más vállalkozás. Az is. Nincs szereposztó dívány, nincs kokainparti, vagy cégköltségen elszámolt jutalom karibi nyaralás. Van viszont sok-sok idegesítő ember, rózsaszín habos világban élő munkavállaló (első rész), azonnal a legjobbat akaró, de az átlagost sem megfizető megrendelő (második rész), és végtelen sok gyomorideg (befejező rész).

I. rész: Új modellek

Minden azzal kezdődik, hogy megcsörren a telefon. A szöveg fel van építve: hagyományos hostess és modellmunkáról beszélünk, de ha valaki bejelenti, hogy pl. sztriptíztáncos, akkor szóba kerül az aktfotózás és társai. A jelentkezők 90%-a azt sem tudja, mit akar (a pénzen kívül), egyáltalán nincs tisztában önmaga képességeivel. Ha megkérdezem, hogy néz ki, legfontosabbnak a haj-és szemszínét tartja, életkorról, alkatról, magasságról, öltözködés és megjelenési stílusról (tehát, ami számít) néha még keresztkérdések után sem hajlandó válaszolni. Természetesen mindenki csinosnak tartja magát, akkor is, ha húsz évvel azelőtt lehetett utoljára elmondani ezt róla.

Ha bizonytalan maradok, fotót kérek: meglepő, hogy milyen sok ember számára ismeretlen az internet. Az MMS sokat segít, de nagyon kevesen küldenek ténylegesen képet. Mindenki találkozni szeretne, én viszont nem: több tucat jelentkezőből kevesen alkalmasak, én pedig nem azzal akarom tölteni a napjaimat, hogy udvariasan beszélgessek azokkal, akiknek soha nem fogok tudni ajánlatot tenni. Szerencsére mindig akad pár olyan jelölt, akivel érdemes személyesen is találkozni. Egyeztetjük az időpontot, helyszínt, mit hozzon magával. Itt jön az első akadály. Munkahelye, barátja, szülei, bizalmatlanság stb. miatt nem akarja a valódi kilétét felfedni, igazolványt nem mutat be. Izgalmas munkaszerződéseket lehetne kötni valós adatok nélkül, bármely munkaügyi ellenőr fantáziája ilyen esetekkel van tele. A következő probléma a fotózás: szeretne munkát kapni, de "nem lehet róla jó képeket készíteni". Érted, modellnek jelentkezik.

Eljön a találkozók időpontja. Az esetek felében a modell egyszerűen nem jelenik meg, a telefonban többnyire zavart "közbejött valami" (simán elfelejtette), néha az "éppen hívni akartalak csak nem találtam a számod", illetve dobogós helyen még a betegségre hivatkozó kifogás szerepel, de a "benn kellett maradnom a munkahelyemen" sem ritka. Ennél is gyakoribb, hogy nem veszi fel, vagy épp kinyomja. Tegyük fel, megérkezik. A megjelenést tekintve elvesztettem az előítéleteimet, raktam már ki playmatet 10 perc után és bőven átlag alatti külsejű hostess is aratott már szép sikereket. Leülünk, jön a munka kellemes része: beszélgetünk, ismerkedünk, feltérképezzük, mit várhatunk a másiktól. Itt jön a filmekből elképzelt fordulat: sokak gondolatában itt vetítek egy sort, majd hátradőlök és áldom jó sorsomat, miközben röpködnek a D kosaras melltartók és a karrierjüket komolyan gondoló wannabe sztárok.

A valóság:

1. típus: a Kezdő

Még sosem csinált ilyet. Nem vállal semmit, mert nem tudja, hogy teljesítene. Egyszer részt vett egy kiállításon, vagy éppen szórólapozott már. A fényképezőgép előtt görcsöl, szabadkozik, fehérneműs fotózásnál véletlenül sem összeillő a bugyi-melltartó, cipőt nem hozott, épp megvan neki, tanga alól kivillan a dzsungel, túlszolizta magát, kozmetikusnál volt, le kell még adnia 2-3 (valójában 8) kilót. Nem tudja, hogy kellene viselkednie, ezért rendkívül zavart, nehezen oldódik, a legegyszerűbb kérdésekre sem tud igen-nemen kívül válaszolni. Gyakran vihogással leplezi mindezt. A munkákon vele kell a legtöbb időt foglalkozni, ezért meglehetősen gazdaságtalan, hiába olcsó.

2. típus: A Tapasztalt

A leggyakoribb. Mindent tud, a szakma a kisujjában van. Legalábbis szerinte. Mindenhol járt már, mindent és mindenkit ismer, a kisujjamból szopott Keszei Manó nevű "világhíres" fotósra is rábólint, igen, párszor dolgoztak együtt. Egyszer volt egy jó munkája, azóta négyszer annyit kér bármiért. Presztízskérdést csinál abból, hogy munkán profinak tűnjön, megmagyarázza a legkomolyabb baromságot is és ha mégis az ügyfélnek lenne igaza, utólag elmagyaráza, mennyire nem ért a megbízó semmihez és csak azért sikerült összehozni valamit mert ő annyira jó. Papíron jó a nyelvtudása, tesztelve mindezt zavarba jön: "nem készültem most így erre". Igazából nem ért semmihez, de minimum bankos középvezetői fizetésre tart igényt. Új építésű lakás, autó, luxusétterem nélkül nem élet az élet.

3. típus: A Válságban levő

A helyzete egyszerű: adósságai vannak, ezért nagyon kell a pénz. Természetesen semmivel sem tud többet, mint más, de neki nagyon kell a munka, minden második mondata arról szól, azonnal kell neki a pénz. Nyelvet nem beszél, különösebben érdekes tulajdonságai nincsenek. Csak az azonnali dolgok érdeklik, az ember azt hinné, dolgozni akar, de ha hívja, akkor mégis mindig közbejön valami, legközelebb mégis könyörög, hogy adjunk munkát. Nagyon ritka, hogy bármire alkalmas legyen (ezért is van válságban).

4. típus: Az Öntudatos

Értékes, jó ember, világlátott, nyelveket beszél, fiatal kora ellenére meglepően képben van. Aktív, harmadik diplomájáért tanul, kétféle sportot űz, kapcsolati tőkéje irigylésre méltó. Tisztában van saját értékeivel és lehetőségeivel, egyet kivéve: a megbízók azokat kedvelik, akikkel jó együtt dolgozni, ehhez pedig szervesen hozzátartouik a kedvesség és alkalmazkodás, amely az Öntudatosnál teljes mértékben hiányzik. Van portfóliója, megmutatni magát akkor sem hajlandó, ha egyébként sztriptíztáncos, legyen elég a (retusálástól torz) kép. Ha dolgozik, azt hidegen de kifogástalanul teszi. Még egy hibája van: elfoglaltságai miatt szinte soha nem ér rá, így fölösleges hívni.

5. típus: A Céltudatos

A legjobb fajta. Tisztában van azzal, miért dolgozik, céljai vannak és ennek megfelelően áll a munkához. Megbecsüli a kicsit is, a nagy munkát úgy hálálja meg, hogy mindenhol beajánl. Igyekszik a lehető legjobb kapcsolatot kiépíteni bárkivel, tisztában van azzal, hogy a kapcsolati tőke kialakítása a célok eléréséhez vezető legjobb út. Mivel könnyű motiválni, így érdemes dolgozni is vele, sőt, befektetni az időt, energiát, pénzt, mert bőségesen megtérül. Már előre a zsebében érzi a pénzt, hálás azért is, ha szóba állnak vele. Nyomul, hívogat, ötletei vannak. Ha munka van, átszervezi a fél ország programját, csak hogy elvállalhassa. Ingyen is dolgozna hogy tapasztalatokat és kapcsolatot gyűjtsön. Ha mindehhez megfelelő megjelenés is társul, megjósolható, hogy sokra viszi.

6. A Bulis

Ott van mindenhol, imád szerepelni, imádja, ha imádják. Egy dolog töri le: ha valaki nem ismeri el, hogy nincs nála szebb és jobb. Egyetért az alkohol és drog problémáiról szóló véleményemmel, a következő sztorija mégis az "úgy bebasztunk" fordulattal színesedik. Imád mindenkit, aki őt szereti, fröcsögve beszél "ellenségeiről" (például ha valaki tüzet mert kérni az ő kiszemeltjétől). Munkán a legfontosabb, hogy le tudjon szólni másokat. Előnye, hogy tényleg ad magára és általában ráér (suli és munka ritkábban akadályozza). Rendkívül jónak érzi magát, főként a szombat esti kanos srácok "udvarlásai" alakítják egóját.

7. típus: A Bevállalós

Nagyszájú, mindenre kapható, vagy azért, mert minden mindegy, vagy azért, mert tudatosan döntögeti a tabukat. Könnyű vele bánni, nem problémázik, sok területen lehet rá számítani. Egyetlen komoly gond vele, hogy mindenhová bejelentkezik, ezért túl könnyű megtalálni akár iwiwen vagy online társkeresőkben, így megkerülve az ügynökséget.

8. A Profi

Tisztában van a legegyszerűbb szabályokkal: adnia kell magára, a megbeszélteket betartani és úgy dolgozni, hogy az ügyfél legközelebb is garantáltan őt válassza. Ha hívom, de nem tudja felvenni, visszacsörög. Ha problémája van, felhív, hogy oldjuk meg. Ha a megbízó udvarolni kezd neki, úgy utasítja vissza, hogy az illető azt érzi: talán legközelebb sikerül. Ha elhúzódik a fotózás, kreatívan, aktívan segít, hogy könnyebben menjen a munka és hamarabb végezzenek. Javítja a hangulatot, akkor is kedves, ha tele van a hócipője a világgal és egyértelművé teszi a családja számára, hogy ez a munkája, nem fog lemondani egy megbeszélt melót azért, mert a húgának fáj a foga vagy a partnere elsózta a kelkáposzta-főzeléket.

Nem vezettem konkrét statisztikát, de a becslés nem jár messze a valóságtól: száz jelentkezőből ötven el sem jön, húsz teljesen alkalmatlan, további húsz pedig szürke, átlagos, csak létszámnövelésre jó. A maradék tízből öt majdnem jó, de sokat kell velük foglalkozni. Kettő-három egyáltalán nem tűnik megfelelőnek, de olyan a stílusuk, hozzáállásuk, hogy hamar kiderül, remekül lehet velük dolgozni. Egy-kettő bekerül az igazán ajánlottak közé és egy van, aki minden szempontból hibátlan. Ő az, aki miatt megéri az egészet csinálni.

A tökéletes munkatárs: megjelenése mindig kifogástalan. A fotói önmagukban eladják az ügynökséget, ügyfelek tucatjai csak az ő kedvéért jelentkeznek. Mindig elérhető (vagy visszahív), soha nem mond le munkát. Ha probléma adódik, a megoldásra törekszik, ha panaszkodik is, maximum utána, négyszemközt. A jó megbízásokat azzal hálálja meg, hogy jó híremet terjeszti, hozza a barátnőit, és ha egy ügyfél olyan feladatot ajánl neki, amit valamiért nem tud elvállalni, akkor hozzám irányítja őket. Folyamatosan fejleszti magát, nyelvet tanul, törekszik saját értékének növelésére. Tisztában van azzal, hogy nem fog örökké a szamában maradni, párhuzamosan készül egy másik életre.

És ami a legfontosabb: bárhová küldöm munkára, az ügyfél vissza fog térni.

Ma hívott egy anyuka a kérdéssel, tudok-e munkát biztosítani a leányának. Mielőtt választ adhattam volna, kétszer is elmesélte, hogy fél éve regisztráltak az IMG-nél (http://www.ima.co.hu), de azóta még nem kapott munkát a lány, pedig készült portfólió is és minden. A névre csak azért figyeltem fel, mert már többen is említették az adott ügynökséget (személy szerint nekem semmilyen kapcsolatom nincs és nem is volt velük soha). Megnyugtattam, hogy ha csak nem kötnek kizárólagos szerződést, amelyben az ügynökség garantál egy bizonyos mennyiségű munkát és jövedelmet, semmi nem foja biztosítani, hogy akár egyetlen alkalommal is hívják. Castingon persze jártak 2-3 alkalommal, de kiválasztás nem történt.

A sztori hétköznapi lenne és említésre sem méltó, ha...

... ha nem egy 11 éves kislányról és 150.000 Ft egy évre szóló regisztrációs díjról lenne szó.

Nehezen tudom elképzelni, hogy túl sok munka létezne egy ilyen korú gyermeknek, amely visszahozná ezt a befektetett pénzt (egy-egy TV reklám, országos kampányban szereplő plakát, stb. talán, de abból nincs olyan sok egy adott karaktertípusra). Anélkül, hogy az említett cégnél történő valós folyamatokba és munkaajánlatokba belelátnék, felmerül bennem a kérdés, mennyire etikus ez az üzletpolitika. A telefonáló családja számára nagy anyagi áldozat volt, hogy a kislány álmát valóra próbálják váltani, de senki nem készítette fel őket arra, hogy a befektetés nem jelent automatikusan munkát, sem arra, hogy az elkészült anyaggal keressenek meg más ügynökségeket is. Az anyuka hangjából elkeseredettség hallatszott (különösen, amikor elmondtam, hogy én nem foglalkozom gyerekmunkával), teljesen meglepődött a javaslatomon, mely szerint keressen meg sok más céget is, elsősorban azokat, akik nem kérnek regisztrációs díjat. 

Tanulság? Aki modell/hostess szeretne lenni, vegye figyelembe a következőket:

- Erős a túlkínálat munkaerőből. A jóknak sem jut mindig, az átlagos/átlagon aluli teljesítményűek részére a szórólap/csomagolás/ládarakodás marad. Aki komolyan szeretne ezzel foglalkozni, annak adnia kell magára.

- Több száz ügynökség létezik itthon, de állandó megbízásai, komoly kapcsolatai kevésnek vannak. Akinek a megélhetéséhez szükséges a regisztrációs díj vagy a kötelező saját portfólió, ott már (az esetek nagyobb részében) probléma van. A komoly ügynökségek nagyítóval keresik a legjobbakat, ők fizetnek érte, nemhogy még pénzügyi feltételeket szabjanak a csatlakozáshoz.

- Aki kizárólagos szerződést írat alá (van egy ilyen sztori, rövidesen bepostolom), annak jövedelmet is garantálnia kell. Ha ez nem teljesül, akkor érdemes 4-5 helyre elmenni (sokkal többhöz ne, mert aki mindenhol ott van azt sehol nem választják ki).

- Egy gyerek gyorsan változik, így a fotói is elavulnak. Ezt figyelembe véve a munkákhoz többnyire elég a 20-30 ezer forintos utcai stúdióban készített anyag is. Ha már kellő tapasztalat áll a gyerek háta mögött, akkor érdemes a továbblépés érdekében komolyan beruházni.

- Modelltanfolyam? Ez megér egy külön postot, zárójelben most annyit jegyzek meg, hogy elenyésző azoknak a száma, amelyek megérik a díjukat és még azok sem garantálják, hogy valaki tud is mit kezdeni a tanultakkal. Én bármely leendő modell helyében csak akkor vágnék neki, ha egyéb munkákból már van annyi visszajelzés, hogy érdemes legyen a pályára lépni. Kifutóhoz 12-16 évesen érdemes kezdeni, máshoz meg nem kell tanfolyam, elég két jó és türelmes fotós. Aki 20 évesen fizet be 150.000 Ft-ot egy ilyenre, ha szerencsés, akkor két-három év alatt megkeresheti az árát, de a bemutatókra inkább azokat a profikat viszik, akik már 15 évesen otthonosan mozognak a kifutón.

Lehet vitázni. :)

Az elmúlt időszak számos eseménye miatt a pihenő kicsit hosszabbra sikeredett a tervezettnél, de újra itt vagyunk. A lányok beküldött történetei mellett bepillantást nyerhettek egy modellügynökség mindennapjaiba, jó és rossz oldalába, és persze a házunk táján születő híreket is megosztom veletek...

Sziasztok!

A blog nem állt le, küldjétek a sztorikat, de most egy kis pihenőre megyek. Akit érdekelnek a részletek, a zarandok.blog.hu címen megtalál mindent.

Szeptembertől ismét modellblog!

A blogra a sajtó is felfigyelt, a Bors és a Lánchíd rádió felkapta témát. Itt találjátok a linkeket:

http://borsonline.hu/news.php?op&hid=11162

www.diamondhostess.hu/080707_modell.mp3

A rádiófelvételen hallhatjátok Pirit, amint a korábban megírt "naív kislány és az agresszív fotós" történetet elmeséli.

http://modell.blog.hu/2008/05/28/a_naiv_kislany_es_az_agressziv_fotos

Most sem.

Írónk szeretne a névtelenség homályában maradni, így kérlek, továbbra is városi legendaként kezeljétek a történetet - a magam részéről valószínűnek tartom, hogy nem csak igaz, hanem általános is a jelenség.

Részt vettem egy szépségversenyen. Tulajdonképpen majdnem minden nagyon korrekt volt, és összességében nagyon jól éreztem magam én is, meg a többi lány is, akik ott voltak. Egy induló cég keresett reklámarcot, erre hirdettek versenyt.

Jól kezdődött. Egy elegáns budapesti szálloda különtermében, kedves és szép hostessek között volt a casting, még aznap felhívtak, hogy bekerültem a tízbe. Másnap el kellett volna menni egy forgatásra, de már Balatonon voltam addigra, és azt mondták, nem lesz baj. Utólag mesélték, akik voltak, hogy nyilvános helyen volt a műsor és sok járókelő megállt, hogy nézze a forgatást.

Maga a verseny egy héttel később volt. Közös indulás, luxusszállás, már útközben is mindent megkaptunk, amit csak akartunk, látszott, hogy nem sajnálják a pénzt. A díj sem volt éppen rossz, fél éves szerződés, havi 1500 EUR, fashion modell munka, havi négy nap, de a részvételért is fizettek, nem is keveset, máshol ennyiért "egyéb feltételeket" is támasztanak. Úgy tűnt, hogy a megbízó cég komolyan gondolja, de úgy voltam vele, ha nem is lesz minden úgy, ahogy ígérik (mert valami bibi mindig van), akkor is jó helyen elvagyok egy darabig. Szerződés volt a részvételről, nem volt benne semmi extra, kivéve azt, ha megszegem a feltételeket, nem veszek részt egy programban vagy balhét csinálok, akkor nem jár a részvételi díj és a versenyből kizárnak. A lányok tényleg gyönyörűek, az ismert nagy szépségversenyeken nem mindig látni ilyen szépeket. Volt egy-két átlagosabb, de legalább öt-hat olyan, akik tényleg bárhol győzhettek volna. Sokat dumáltunk a csajokkal, voltak közöttük Miss World, Miss Universe és Miss Balaton döntősök is, de valahogy valami mindig hiányzott a nyeréshez, és voltak tippjeink, hogy mi.

Végig velünk volt egy szervező, aki a céget képviselte. Megérkezés: luxuspanzió, felzászlózva a cég címerével, hangulatos szobák, minden igazán szép volt. Első este nem kellett semmit csinálni, kaptunk egy jó vacsorát, volt egy jó hangulatú eligazítás, aztán korai alvás.

A másnapi reggelinél derült ki, hogy két lány eltűnt, ők nem is töltötték a szobájukban az éjszakát. A kísérőnk pedig nem tudta elérni a főszervezőt. Ettől függetlenül elkezdődött a nap, de mindenki aggódott. Délelőtt koreográfia, ruhapróba. Az ebédnél került elő mindenki, kiderült, hogy együtt voltak. A szerződés szerint a két lány, akik eltűntek, a továbbiakban nem vehettek volna részt, a koreográfiát sem tudták, de a főszervező simán kijelentette hogy ők is részt vehetnek.

Ettől eltekintve a nap jó volt, smink, fotózás, videózás, vendégek fogadása hostessként (Porschék és Ferrarik között), majd a vacsora alatt kifutó (divatbemutatóval egybekötött szépségverseny), végül eredményhirdetés.

A győztes az egyik lány lett, aki tényleg a legszebbek között volt. A negyedik helyezett is gyönyörű lány lett, tavaly playmate volt. A második-harmadik pedig az eltűnt kettő, akik ki tudja, hol voltak, mit csináltak és miért kivételeztek velük, de van ötletem. Szöveg persze volt (az egyiknek mestruációs görcse volt, a másik meg elkísérte és fél éjszaka gyógyszertárat kerestek, na persze).

Pont azt beszéltük a csajokkal idefelé, hogy végre egy rendes cég, ahol nem az megy, hogy az kapja a díjat, aki szobára megy a szervezőkkel. A többiben egyébként nem volt gond, az esti partin persze bepróbálkoztak a vendégek, de a kísérőnk ahol tudott, kimentett minket, a pénzt is rendben megkaptuk, szóval összességében nagyon jó volt és örülök, hogy elmehettem, de azt hiszem, szépségversenyen többé nem indulok. Az csak a "nagyon céltudatosoknak" való.

Az előző történeten felbuzdulva ismét egy saját rövid, de tanulságos eset.

Idő: 2005, Románia EU-csatlakozása előtt jóval.

Hely: Kolozsvár

Munka: katalógus fotózás és céges sajtótájékoztatón valamint rendezvényen háziasszonyi teendők.

Egy lány ment ki, többször dolgoztam már vele, nagyon elégedett volt mindenki. Korrekt, lelkiismeretes, megbízható, minden, ami jó referenciának kell. A neve Ildikó. A cég, egy ipari szerelvényekkel foglalkozó kft két nappal előtte kint volt, ő vonattal ment, elvileg éjjel egy-kettő körül kellett megérkeznie, a program korai kelés, reggeli sajtótájékoztató, kora délután protokollparti, másnap fotózás majd haza. Elég feszes program, de vonaton alvással nem megoldhatatlan, és mert az ország nyugati végében lakik, ezért nem tudott volna korábbi vonattal menni, max egy teljes nappal előtte.

Minden szépnek és jónak tűnt. Este tízig. Midőn síró hangon jelentkezett Ildikó: leszállították a vonatról, mert NEM VOLT ÚTLEVELE, csak személyije. Mire hazaért volna vele, vagy másvalaki otthonról leszállította volna, az egy teljes nap.

Háziasszonyi részt buktuk, ügyfelet buktuk, útiköltséget, szállásdíjat buktuk, pedig kárpótlásként felajánlottunk egy másik modellt, aki autóba vágta volna magát és ha a sajtótájékoztatóra nem is, de a többire még kiért volna Szegedről. A lány egy ilyen hülyeség miatt, hogy Romániát EU tagnak hitte (voltaképpen csak két évet tévedett, régészeknél elnézik az ilyet), tisztességes pénz helyett tisztességes kárt hozott. Ledolgozta később, de ez nem vigasztal.

Tanulság: nincs az a megbízható, normális, jó munkatárs, akinek nem kell az utolsó hülyeséget is vésővel az agyába faragni. Azóta ilyen hiba nem volt se nála, se másnál, de egy is túl sok.

Ez a történet (sajnos) hétköznapi. Az ember azt hinné józan fejjel, hogy természetes, ha valamit megbeszélünk, akkor ahhoz tartjuk magunkat, különösen ha mi szeretnénk valamit (jelen esetben pénzt). Biztosan sokan sokat tudnának arról mesélni, ki mikor hogyan bizonyult megbízhatatlannak. Ezen sajnos nincs mit ragozni, intelligencia kérdése.

Sziasztok!

Andi vagyok, és ügynökségem van. Régen én is a másik oldalon dolgoztam, de az ember nem marad örökké 17 éves, sem 49 kiló, ezért váltottam. El kell mondanom, hogy a lányok még rosszabbak, mint az agentúrák. Gyakran nem jelennek meg a megbeszélt munkán, a telefont kinyomják és nem értik meg, hogy ez miért probléma. Így aztán aki normális, annak előbb-utóbb sok munkája lesz, mert mindig őt hívják. Ezt megtanultam már modellként, és most ezt próbálom pénzre váltani, de nem könnyű.

Egy Virág nevű volt "kolleganőmről" akarok mesélni. Szép félig arab lány, kifutóhoz alacsony, de fotómodellnek nagyon szép, egzotikus. Egy katolikus gimnáziumba járt, szigorú erkölcsű szülőkkel, de sosem bírta a bezártságot. Függetlenedni akart, és ehhez pénz kellett neki. Vállalt aktmodellséget, mindent (szexet nem, legalábbis nekem ezt mondta). Panaszkodott, hogy nem kap elég munkát, bár elmegy válogatásokra meg próbafotózásokra, és jókat mondanak neki, de soha semmi, egyszer-kétszer hívják, utána nem. Adtam neki egy fotózást. Fél órával a megbeszélt idő után hív a kliens, hogy Virág hol van. Hívom, a telefonja kikapcsolva. Írtam neki smst és elmondtam, amit gondolok. Két nap múlva keresett, hogy nem volt jó neki az időpont és ne haragudjak, de azért legközelebb szóljak ha van feladat.

A legszomorúbb, hogy nem is értette, mi a bajom vele.

Kellene egy "megbízhatatlan modellek nyilvános katalógusa" vagy ilyesmi...

Bocsánat, de nem a valódi nevemet írom, de a történet igaz és velem történt. Hát elég sablonos ami volt, de akkor még csak 20 voltam és sok mindent nem tudtam. Ma már nem követnék el ilyen hibát. Azért írom le ezeket, hogy ti is vigyázzatok.

Az ügynökség egy férfiból (meg egy titkárnőből) áll, olaszos külsejű és nevű, a Bajcsy-Zsilinszky úton van (volt) az irodája. Aktfotózásra mentem, ő az elején elmondta, hogy a filmezésben mennyi pénz van. Addig elég szegény körülmények között voltam, az ösztöndíjamból nem nagyon jöttem ki, albérlet+ellátás. Hostesskedtem is néha, de az is csak pár ezer forint volt, itt meg egy nap alatt több mint százezret lehet megkeresni, ha jól megy, még többet. Utazások, cuccok, kefélni meg szeretek, legalább húsz pasim volt már és mindenki azt mondta, jó vagyok az ágyban, de kurvának eszem ágában sem lett volna elmenni. Az ügynökkel kellett először lefeküdnöm. Adott munkákat és tényleg jól kerestem, de nagyon sokszor hívogatott azért hogy menjek el hozzá, meg bulizni. Négy hónapig tartott a jó élet, de a végén már annyira nyomult, hogy zavaró volt és kezdtem kerülni. Volt olyan is, hogy hajnali kettőkor verte az ajtómat hogy most azonnal menjek el vele és a barátaival. Nem engedtem be, ott üvöltözött, a szomszédok is kijöttek, csak akkor ment el, amikor mondtam hogy rendőrt hívok. Az eset után persze ott kellett hagynom az albit (saját lakásba költöztem nem sokkal később) és a telefonszámomat is megváltoztattam.

Lett egy pasim, akibe nagyon szerelmes voltam és nem mertem neki elmondani, mit csinálok suli mellett, és mivel neki elég gazdag volt a családja, ezért igazából már nekem sem kellett dolgozni. Egy-két jobb külföldi munkát még elvállaltam, aztán teljesen abbahagytam.

Közben lediplomáztam, lett rendes munkám és a fiúmmal jól alakult minden, el is jegyzett. Aztán egyszer felhívott, hogy most azonnal menjek oda hozzá, mert nagyon fontos dolgot akar megbeszélni. Nem tudtam mi van de ideges lettem nagyon.

Hát az ügynök felrakott a honlapjára, pedig régen megmondtam neki hogy vegyen le. Olyan képek voltak ott, amiből minden kiderült, hogy pornóztam.

A kapcsolatomnak vége lett és a munkahelyemen is kiderült. Ki voltam borulva és sokáig tartott, amíg összeszedtem magam. Szerencsére félretettem pénzt, de ha az nem lett volna, akkor teljesen tönkremegy az életem. Most már van másik munkám meg lakásom, de félek ismerkedni, mert nem tudom, hogy mikor jönnek rá megint.

Azért írtam le, hogy vigyázzatok, mert ez egy nagyon inkorrekt ember, aki tönkretette az életemet. Nem tudom, le lehet-e írni a nevét, de úgy tudom, ezt másokkal is megcsinálta már, szóval vigyázzatok.

Ezt a történetet Timinek köszönhetjük.

23 éves vagyok és azért kezdtem munkát keresni, mert nagyon kellett a pénz, de mindenhol azt mondták, hogy hozzak portfóliót. Volt, ahol felajánlották, hogy megcsinálják, tizenötezerért borzalmas képeket ajánlottak, de nem volt pénzem százezres vagy még drágább fotózásra.

Azt a tanácsot kaptam, hogy vállaljak ingyen modellkedést és cserébe kérjem el a képeket. Jelentkezett valaki, aki szép képeket mutatott, meg is beszéltük amit kellett. Elkészült minden, jól éreztem magam, profi körülmények voltak, nagyon kedves volt mindenki, a sminkes és a fényképész is. Megígérték hogy elküldik a képeket, de alá kellett írnom egy angol nyelvű szerződést erre, mondtam, hogy akkor írom alá, amikor megkapom. Mondták hogy semmi baj, úgy is jó. Egy hét múlva megkaptam a képeket, aláírtam a szerződést. Valamennyire tudok angolul, elolvastam és mindent rendben találtam. Amikor már aláírtam és odaadták a képeket, akkor mondták, hogy csak magamnak tarthatom meg, nem adhatom oda senkinek, se ügynökségnek, se másnak, mert lemondtam a jogokról.

Azt szeretném kérdezni tőletek hogy ilyen tényleg lehetséges? Most akkor ingyen dolgoztam? Vagy azért nyugodtan használhatom albumban? Vagy ne foglalkozzak vele és nyugodtan feltehetem magamról a netre? Én pont azért kértem, hogy legyen portfólióm és kiderült hogy akkor most van is meg nincs is?

A mai napra egy saját történet. Velem történt.

Helyszín: Olaszország, Milánói reptér (útban hazafelé egy modellversenyről)

Idő: 2007 július eleje, vasárnap

Szereplők: 10 modell, 2 operatőr, 1 asszisztens és én, mint jóságos (?) őrsvezető bácsi. A többi pontos időrendben.

13.00 megérkezünk a repülőtérre. Többen mosdóba el, operatőrök kamerát elő, kis életkép a filmhez. Gép indulása: 16.05 (T-125, azaz indulásig 125 perc van még)

13.10 megjelenik két rendőr, tört angolsággal érdeklődnek a forgatási engedélyről. Megegyezünk, hogy abbahagyjuk a felvételt. Addigra mindent felvettünk. (T-115)

13.15 beállunk a check-inhez, három pulthoz párhuzamosan. Előttünk összesen négy ember. (T-110)

13.35 sorra kerülök mint első ember. Leadom a számítógépen visszaigazolt, kinyomtatott utaslistát, a kódokat és az útlevelet. A hölgy nemigen beszél olaszon kívül más nyelvet (francia és német volt még a tarsolyban, persze nem csak az enyémben). Kis turpisság: nem volt közvetlen járat 14 emberre, ezért prágai átszállással volt csak jegyünk. (T-90)

13.45 checkin OK, jegyet megkapom rendben, csomagra szalag kerül: prágai célállomás. Mutogatom neki, hohó, nem jó, Praga Non, Budapest Si. Széttárja a kezét, magyaráz, valami nem stimmel nála. (T-80) Idegesség első jelei nálam.

13.50 letépi, helyette budapestet felrak. Na mondom, ok. Ugyanekkor szomszéd pultból operatőr srác jelez, gond van. Ő angolul sem meg mutogatni sem tud annyira, de a gond ugyanaz. Megkérem a nálam levő pultost, magyarázza már el odaát, hogy Prága csak átszállás. (T-75) Határozottan felfedezhető az idegesség jelei a beszédemben és a metakommunikációmban.

13.55 parázs vita, valamit nem tud a másik pultos. A harmadiknál érdekes módon gond nélkül bejut négy lány időközben, viszont a pult bezár, illető eltűnik. (T-70) Verítékezni kezdek.

14.00 érkezik egy olasz ember, nagy hangon óbégat, úgy veszem ki, két órája nem tudnak neki valamit elintézni. Nem foglalkoznak vele, de a mi problémánkon sem sikerül úrrá lenni. Együttérzek vele. (T-65) Lelki szemeim előtt véres jelenetek elevenednek meg.

14.10 végre megoldás születik, budapesti matrica kerül a csomagokra. Ügyintéző visszaül, hatunk kártyája és csomagja rendben. (T-55) Kicsit megnyugszom, talán hazajutunk.

14.20 újabb probléma: nem veszi be a gép a helyfoglalást. Nem értjük miért, az ürge magyaráz lelkesen, de hiába, csak azt értjük, nem tud csomagot felvenni. Kilenc ember cucca rendben, egy folyamatban, négynek még sehol. (T-45). Előítéleteim alakulnak ki a taljánokkal szemben.

14.30 Szerencsénkre megérkezik a verseny egyik szervezője, egy német férfi, aki angolul és olaszul is jól beszél, innentől kezdve kiderül minden: a checkin lezárul 45 perccel az indulás előtt és nem vehet fel a gépre újabb utasokat, sőt, mivel a kaput 30 perccel előtte zárják, elvileg van 5 percünk arra, hogy beszálljunk. Beleértve a vizsgálatot, mindent. A szervező megígéri hgoy mindenről gondoskodik, a tizedik ember csak Prágáig kap jegyet, neki ott ki kell mennie és újra bejelentkeznie, kézben hozza a cuccait, elosztjuk hogy kézipoggyászként felvihessük. (T-35) Idegességre nem is gondolok, adrenalin áramlik szét bennem.

14.40 Áttörünk több száz emberen, mindenkitől sűrű elnézést kérünk, ők sorban állnak a kapuhoz, mi gátlástalanul előrepofátlankodunk. Kivétel nélkül (!!!) udvariasan előreengednek, legyenek olaszok, indiaiak, arabok, skandinávok, angolok, egy rossz szót nem szólnak utánunk. Odaérünk az első ellenőrzőponthoz, ahol hátraszólnak, hogy még ne zárjanak kaput (itt sem tudnak angolul, csak látják a jegyet). (T-25)

14.50 Állunk a buszon ás várjuk, hogy a géphez vigyenek. Telefonon értekezünk a hátramaradottakkal, sikerült fejenként 250 euróért jegyet kapni egy esti közvetlen járatra, pénzt később átutalom a szervezőnek, aki szentül meg van arról győződve, hogy mi barmoltuk el az időt. (T-15)

14.55 Felszállunk a gépre, immár nyugodt vagyok, hogy a többiek is meg fognak érkezni, megbeszélem velük, hogy a reptéren bevárom őket. (T-10)

15.05 A gép indulásának ideje. (T-0)

15.20 Még nem indultunk el, bár az ajtók zárva. (T+15)

15.35 Még mindig állunk. Kezd kínos lenni hogy ezért maradtak le a többiek. (T+30)

15.50 Megkérdezzük a stewardesst, miért nem megyünk. A válasz: négy utas bőröndje a gépen van, de ők nem szálltak fel és biztonsági előírás, hogy ilyenkor nem mehetnek. Pfff... csak nem a mi négy hiányzó emberünk???

16.00 Kiderül, hogy de igen. Mondjuk, hogy ők szeretnének felszállni, de azt meg nem lehet. Megoldás: leszedik a bőröndjeiket...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

16.15 (T+65) elindunk végre...

(Prágában az egyik operatőr állványát elkeverték, egy héttel később jutott csak hozzá, ezek az állványok 150-250 ezer forintot érnek)

Konklúziót nehéz vonni. Ha Olaszországba mész és nincs olyan feneked vagy melled hogy minden olasz rád izguljon, akkor nincs más, tolmácsot kell vinned. A sztori lényegét, a nyelvtudás és a segítőkészség teljes hiányát mások is megerősítették vonatos-buszos élményeken át, úgy tűnik, Milánóra, a világ egyik divatfővárosára ledobtak egy nyelvtudásgátlóbombát.

Drága tapasztalat volt.

Ezt a történetet több lánytól hallottuk már. Lehet, hogy intézményes méretekben fordul elő, ha valaki nem profi call-girlt szeretne, hogy így próbálkozik? Ezt a sztorit Esther küldte.

Az én történetem elég rövid és csúnya, de nem lett bajom belőle. Egy hirdetésre jelentkeztem, a találkozó egy elegáns szállodában volt, ezt jó jelnek vettem, legalább van pénze a hirdetőnek.

Ötven éves, kopaszodó, nem túl bizalomgerjesztő alak volt, aki nagyon dicsért hogy milyen szép vagyok, milyen jól beszélek németül (ő német volt). Mondta, hogy mennyi pénzt kereshetek, és hogy csinál rólam néhány képet a szobájában, utána egy hét múlva elvisz Németországba, ahol a cége van és hogy mennyi munka van. Kérdezgette, mennyire vagyok szégyenlős. A Lupán mindig monokiniztem, ezért nem hittem hogy az vagyok, de nem volt szó aktfotózásról, és nem is úgy készültem, meg éppen meg is volt. Mondtam neki, hogy most nem szeretnék ilyen fotózást, ő meg leült mellém és elkezdett simogatni és azt mondta, milyen jó lenne nekem, ha nem lennék szégyenlős, meg hogy már most azonnal is tudnék pénzt keresni. Ekkor jöttem rá hogy mire megy ki a játék, gyorsan elhagytam a helyszínt.

Ez a sztori Zsaklintól érkezett, de könnyű ráismerni a szóban forgó "ügynökségre", valószínűleg több száz lányt átvertek már, pontosítok, több száz modellnek adtak silány minőségű, használhatatlan képeket annyiért, amennyiért a legjobb fotósokat is megkapni.

Hello!

Ez egy régi történet, de nemrég találkoztam valakivel, aki szerint még mindig itt van az ember. Nem írom le a nevét, de három keresztneve van és az ügynökség nevét a monogramja adja, volt a Mónika showban is régen, hogy lehúz mindenkit. Mikor tűnnek el már innen az ilyenek?

Fotósnak hirdeti magát, de nagyon szar képeket csinál, 120 ezerért, és munkát is ajánl de nem ismerek senkit, akinek valaha adott volna. A retusálás úgy néz ki nála, hogy választhatsz hogy kék vagy sárga hátteret szeretnél. Nem ért a beállításokhoz, a fényekhez, semmihez, szánalmas az egész amit művel. Régen modelliskolát is indított, én azon tanultam, de bárhová mentem, kiröhögtek, hogy igen, ismerik és semmit nem ér. Akkor ez 90ezer forint volt. Most azt hallottam, hogy a fotókért előlegbe elkér 60ezret, utána meg amikor nem vette át a csajszi mert nem ért semmit az egész, akkor elkezdett fenyegetőzni a maradék 60-ért. A szerződés persze egy példányos és nem adott belőle neki.

Tanulság: mielőtt eldöntitek, kihez mentek, MINDIG kérjetek referenciaképeket és tisztázzátok le, a végén hány képet kaptok és milyen minőségben. A legjobb, ha olyat választotok, aki már fotózta valamelyik barátnőtöket, akkor biztosan nem ér meglepetés.

Az első történet Pirié, egy 19 éves lányé, akivel 2 éve történt ez a sztori. A valódi neveket töröltük.

Bejelentkeztem egy ügynökségnél, akik adtak pár jó melót. 183 centis lány vagyok, akkor 54 kg, 17 évesen már gyakorlott a kifutón, de nem voltam és nem is leszek profi. Kaptam egy jónak tűnő ajánlatot: öt napos fotózás Erdélyben. Tetszett a pénz, jókat mondtak. Vannak ismerőseim, akik szintén szerveznek melókat, elmeséltem nekik nagy lelkesen, de ők le akartak beszélni, persze nem lehetett. Elég határozott fellépésű vagyok, mi bajom lehetne.

Intéztek mindent, vonatjegyet, szállást. Az állomáson várt a fotós, legyen a neve Béla, az ő házában lehetett lakni. Első nap még nem volt munka, este egy társasággal elmentünk szórakozni.

A gondok ott kezdődtek, amikor meg akarta mondani, hova ülhetek és kivel beszélgethetek. Én nem sokat törődtem vele, volt egy szimpatikus srác, vele foglalkoztam. A fotós kihívott és megpofozott, amiért ezt csináltam.

Első dolgom az volt, hogy apukámat felhívjam, aki azonnal autóba ült és elindult értem Erdélybe. Éjjel csendben pakoltam össze és kilopóztam a házból, az utcán vártam meg, amíg reggel megérkezett. Nem szólt egy szót sem, csak hazahozott, én végig sírtam.

Az ügynökségen csak a vállukat vonogatták. Apukámék utána sokáig nem akartak elengedni sehova, amikor munkát kaptam, akkor is folyton rámtelefonáltak hogy hol vagyok, esti melóra el se mehettem, volt, hogy már indulnom kellett volna hostesskedni, amikor közölték, hogy nem mehetek, még azokkal se, akiket tényleg ismertem és megbíztam bennük. Most már eltelt két év azóta és én is okosabb lettem, és jobban el tudom dönteni, mit szabad elvállalni és mit nem. Nem tudom, mi lett volna, de akik tudták ezt, azoknak voltak ötleteik.

Azért indítottuk ezt a blogot, mert Magyarországon ma minden fiatal modell vagy hostess szeretne lenni. Minden évben felnő egy újabb 18 éves generáció, akiket be lehet csapni, meg lehet alázni, ki lehet használni és sajnos ezt sokan hagyják is egy jobb élet reményében.

Mi, a szerkesztők azt szeretnénk, ha megosztanátok velünk jó és rossz tapasztalataitokat, segítenétek egymásnak azzal, hogy mire kell vigyázni, hogy lehet jó munkákat szerezni, mit kell bevállalni és mit nem, hogy lehet kivédeni a kellemetlenségeket. Sok jó és rossz történetet hallottunk már, megkértünk néhány ismerősünket, hogy írják le élményeiket, de számítunk rátok is, a ti sztorijaitokra, hogy közzétegyük.

Üdv, Mao