.

Számtalanszor találkozom ugyanazzal a véleménnyel: de jó nekem. Legutóbb az alábbi videó kapcsán: www.indavideo.hu/video/Dagda_klub_wwwdiamondhostesshu

Mit lát a hétköznapi ember? Jó csajokat, bulit, pénzt. Őszinte csodálkozás tárgya sok esetben, hogy nincs autóm: legtöbben azt hinnék, gyakrabban váltogatom a Lambót a Ferrarival, mint más a cipőjét. Sok kommentből (nem csak itt) egyértelműen kiderül, hogy a modellek sokak szerint kurvák; folytatva a gondolatot, akkor nyilván én vagyok ennek elsődleges (haszon)élvezője.

Ezeket a mítoszokat szeretném eloszlatni. Elmesélem egy átlagos napomat, három részben.

Reggeli, kávé közben tájékozódom a világ dolgairól. Képben kell lennem a gazdaságtól a tudományon át a celebvilág pletykáiig számos területen (erre egy későbbi részben visszatérek). Beleolvasok egy-két blogba, egyetértek, fejet csóválok vagy észt osztok, utóbbit elsősorban akkor, ha korlátolt emberek fröcsögő kommentjeikben támadnak általam ismert és becsült modelleket, vagy elítélnek valakit, akit nem is ismernek, olyan tevékenységért, amihez semmi közük. A délelőtt nagy része ajánlatírással, levelezgetéssel, online jelenléttel, hirdetések feladásával, ügyviteli feladatokkal telik. Csörög a telefon, rutinból darálom a szokásos szövegeket. A napom többi része ügyfélfogadásból, munkák leszervezéséből és teljesítéséből áll, találkozók, megbeszélések, hosszabb távú projekt előkészítő munkák. A munka néha délután hatkor végetér, gyakoribb azonban, hogy még este 11-kor is azonnali sürgős ajánlatot kell tennem mert másnap reggel döntés. Eddig pontosan olyan, mint bármely más vállalkozás. Az is. Nincs szereposztó dívány, nincs kokainparti, vagy cégköltségen elszámolt jutalom karibi nyaralás. Van viszont sok-sok idegesítő ember, rózsaszín habos világban élő munkavállaló (első rész), azonnal a legjobbat akaró, de az átlagost sem megfizető megrendelő (második rész), és végtelen sok gyomorideg (befejező rész).

I. rész: Új modellek

Minden azzal kezdődik, hogy megcsörren a telefon. A szöveg fel van építve: hagyományos hostess és modellmunkáról beszélünk, de ha valaki bejelenti, hogy pl. sztriptíztáncos, akkor szóba kerül az aktfotózás és társai. A jelentkezők 90%-a azt sem tudja, mit akar (a pénzen kívül), egyáltalán nincs tisztában önmaga képességeivel. Ha megkérdezem, hogy néz ki, legfontosabbnak a haj-és szemszínét tartja, életkorról, alkatról, magasságról, öltözködés és megjelenési stílusról (tehát, ami számít) néha még keresztkérdések után sem hajlandó válaszolni. Természetesen mindenki csinosnak tartja magát, akkor is, ha húsz évvel azelőtt lehetett utoljára elmondani ezt róla.

Ha bizonytalan maradok, fotót kérek: meglepő, hogy milyen sok ember számára ismeretlen az internet. Az MMS sokat segít, de nagyon kevesen küldenek ténylegesen képet. Mindenki találkozni szeretne, én viszont nem: több tucat jelentkezőből kevesen alkalmasak, én pedig nem azzal akarom tölteni a napjaimat, hogy udvariasan beszélgessek azokkal, akiknek soha nem fogok tudni ajánlatot tenni. Szerencsére mindig akad pár olyan jelölt, akivel érdemes személyesen is találkozni. Egyeztetjük az időpontot, helyszínt, mit hozzon magával. Itt jön az első akadály. Munkahelye, barátja, szülei, bizalmatlanság stb. miatt nem akarja a valódi kilétét felfedni, igazolványt nem mutat be. Izgalmas munkaszerződéseket lehetne kötni valós adatok nélkül, bármely munkaügyi ellenőr fantáziája ilyen esetekkel van tele. A következő probléma a fotózás: szeretne munkát kapni, de "nem lehet róla jó képeket készíteni". Érted, modellnek jelentkezik.

Eljön a találkozók időpontja. Az esetek felében a modell egyszerűen nem jelenik meg, a telefonban többnyire zavart "közbejött valami" (simán elfelejtette), néha az "éppen hívni akartalak csak nem találtam a számod", illetve dobogós helyen még a betegségre hivatkozó kifogás szerepel, de a "benn kellett maradnom a munkahelyemen" sem ritka. Ennél is gyakoribb, hogy nem veszi fel, vagy épp kinyomja. Tegyük fel, megérkezik. A megjelenést tekintve elvesztettem az előítéleteimet, raktam már ki playmatet 10 perc után és bőven átlag alatti külsejű hostess is aratott már szép sikereket. Leülünk, jön a munka kellemes része: beszélgetünk, ismerkedünk, feltérképezzük, mit várhatunk a másiktól. Itt jön a filmekből elképzelt fordulat: sokak gondolatában itt vetítek egy sort, majd hátradőlök és áldom jó sorsomat, miközben röpködnek a D kosaras melltartók és a karrierjüket komolyan gondoló wannabe sztárok.

A valóság:

1. típus: a Kezdő

Még sosem csinált ilyet. Nem vállal semmit, mert nem tudja, hogy teljesítene. Egyszer részt vett egy kiállításon, vagy éppen szórólapozott már. A fényképezőgép előtt görcsöl, szabadkozik, fehérneműs fotózásnál véletlenül sem összeillő a bugyi-melltartó, cipőt nem hozott, épp megvan neki, tanga alól kivillan a dzsungel, túlszolizta magát, kozmetikusnál volt, le kell még adnia 2-3 (valójában 8) kilót. Nem tudja, hogy kellene viselkednie, ezért rendkívül zavart, nehezen oldódik, a legegyszerűbb kérdésekre sem tud igen-nemen kívül válaszolni. Gyakran vihogással leplezi mindezt. A munkákon vele kell a legtöbb időt foglalkozni, ezért meglehetősen gazdaságtalan, hiába olcsó.

2. típus: A Tapasztalt

A leggyakoribb. Mindent tud, a szakma a kisujjában van. Legalábbis szerinte. Mindenhol járt már, mindent és mindenkit ismer, a kisujjamból szopott Keszei Manó nevű "világhíres" fotósra is rábólint, igen, párszor dolgoztak együtt. Egyszer volt egy jó munkája, azóta négyszer annyit kér bármiért. Presztízskérdést csinál abból, hogy munkán profinak tűnjön, megmagyarázza a legkomolyabb baromságot is és ha mégis az ügyfélnek lenne igaza, utólag elmagyaráza, mennyire nem ért a megbízó semmihez és csak azért sikerült összehozni valamit mert ő annyira jó. Papíron jó a nyelvtudása, tesztelve mindezt zavarba jön: "nem készültem most így erre". Igazából nem ért semmihez, de minimum bankos középvezetői fizetésre tart igényt. Új építésű lakás, autó, luxusétterem nélkül nem élet az élet.

3. típus: A Válságban levő

A helyzete egyszerű: adósságai vannak, ezért nagyon kell a pénz. Természetesen semmivel sem tud többet, mint más, de neki nagyon kell a munka, minden második mondata arról szól, azonnal kell neki a pénz. Nyelvet nem beszél, különösebben érdekes tulajdonságai nincsenek. Csak az azonnali dolgok érdeklik, az ember azt hinné, dolgozni akar, de ha hívja, akkor mégis mindig közbejön valami, legközelebb mégis könyörög, hogy adjunk munkát. Nagyon ritka, hogy bármire alkalmas legyen (ezért is van válságban).

4. típus: Az Öntudatos

Értékes, jó ember, világlátott, nyelveket beszél, fiatal kora ellenére meglepően képben van. Aktív, harmadik diplomájáért tanul, kétféle sportot űz, kapcsolati tőkéje irigylésre méltó. Tisztában van saját értékeivel és lehetőségeivel, egyet kivéve: a megbízók azokat kedvelik, akikkel jó együtt dolgozni, ehhez pedig szervesen hozzátartouik a kedvesség és alkalmazkodás, amely az Öntudatosnál teljes mértékben hiányzik. Van portfóliója, megmutatni magát akkor sem hajlandó, ha egyébként sztriptíztáncos, legyen elég a (retusálástól torz) kép. Ha dolgozik, azt hidegen de kifogástalanul teszi. Még egy hibája van: elfoglaltságai miatt szinte soha nem ér rá, így fölösleges hívni.

5. típus: A Céltudatos

A legjobb fajta. Tisztában van azzal, miért dolgozik, céljai vannak és ennek megfelelően áll a munkához. Megbecsüli a kicsit is, a nagy munkát úgy hálálja meg, hogy mindenhol beajánl. Igyekszik a lehető legjobb kapcsolatot kiépíteni bárkivel, tisztában van azzal, hogy a kapcsolati tőke kialakítása a célok eléréséhez vezető legjobb út. Mivel könnyű motiválni, így érdemes dolgozni is vele, sőt, befektetni az időt, energiát, pénzt, mert bőségesen megtérül. Már előre a zsebében érzi a pénzt, hálás azért is, ha szóba állnak vele. Nyomul, hívogat, ötletei vannak. Ha munka van, átszervezi a fél ország programját, csak hogy elvállalhassa. Ingyen is dolgozna hogy tapasztalatokat és kapcsolatot gyűjtsön. Ha mindehhez megfelelő megjelenés is társul, megjósolható, hogy sokra viszi.

6. A Bulis

Ott van mindenhol, imád szerepelni, imádja, ha imádják. Egy dolog töri le: ha valaki nem ismeri el, hogy nincs nála szebb és jobb. Egyetért az alkohol és drog problémáiról szóló véleményemmel, a következő sztorija mégis az "úgy bebasztunk" fordulattal színesedik. Imád mindenkit, aki őt szereti, fröcsögve beszél "ellenségeiről" (például ha valaki tüzet mert kérni az ő kiszemeltjétől). Munkán a legfontosabb, hogy le tudjon szólni másokat. Előnye, hogy tényleg ad magára és általában ráér (suli és munka ritkábban akadályozza). Rendkívül jónak érzi magát, főként a szombat esti kanos srácok "udvarlásai" alakítják egóját.

7. típus: A Bevállalós

Nagyszájú, mindenre kapható, vagy azért, mert minden mindegy, vagy azért, mert tudatosan döntögeti a tabukat. Könnyű vele bánni, nem problémázik, sok területen lehet rá számítani. Egyetlen komoly gond vele, hogy mindenhová bejelentkezik, ezért túl könnyű megtalálni akár iwiwen vagy online társkeresőkben, így megkerülve az ügynökséget.

8. A Profi

Tisztában van a legegyszerűbb szabályokkal: adnia kell magára, a megbeszélteket betartani és úgy dolgozni, hogy az ügyfél legközelebb is garantáltan őt válassza. Ha hívom, de nem tudja felvenni, visszacsörög. Ha problémája van, felhív, hogy oldjuk meg. Ha a megbízó udvarolni kezd neki, úgy utasítja vissza, hogy az illető azt érzi: talán legközelebb sikerül. Ha elhúzódik a fotózás, kreatívan, aktívan segít, hogy könnyebben menjen a munka és hamarabb végezzenek. Javítja a hangulatot, akkor is kedves, ha tele van a hócipője a világgal és egyértelművé teszi a családja számára, hogy ez a munkája, nem fog lemondani egy megbeszélt melót azért, mert a húgának fáj a foga vagy a partnere elsózta a kelkáposzta-főzeléket.

Nem vezettem konkrét statisztikát, de a becslés nem jár messze a valóságtól: száz jelentkezőből ötven el sem jön, húsz teljesen alkalmatlan, további húsz pedig szürke, átlagos, csak létszámnövelésre jó. A maradék tízből öt majdnem jó, de sokat kell velük foglalkozni. Kettő-három egyáltalán nem tűnik megfelelőnek, de olyan a stílusuk, hozzáállásuk, hogy hamar kiderül, remekül lehet velük dolgozni. Egy-kettő bekerül az igazán ajánlottak közé és egy van, aki minden szempontból hibátlan. Ő az, aki miatt megéri az egészet csinálni.

A tökéletes munkatárs: megjelenése mindig kifogástalan. A fotói önmagukban eladják az ügynökséget, ügyfelek tucatjai csak az ő kedvéért jelentkeznek. Mindig elérhető (vagy visszahív), soha nem mond le munkát. Ha probléma adódik, a megoldásra törekszik, ha panaszkodik is, maximum utána, négyszemközt. A jó megbízásokat azzal hálálja meg, hogy jó híremet terjeszti, hozza a barátnőit, és ha egy ügyfél olyan feladatot ajánl neki, amit valamiért nem tud elvállalni, akkor hozzám irányítja őket. Folyamatosan fejleszti magát, nyelvet tanul, törekszik saját értékének növelésére. Tisztában van azzal, hogy nem fog örökké a szamában maradni, párhuzamosan készül egy másik életre.

És ami a legfontosabb: bárhová küldöm munkára, az ügyfél vissza fog térni.