.

Az előző történeten felbuzdulva ismét egy saját rövid, de tanulságos eset.

Idő: 2005, Románia EU-csatlakozása előtt jóval.

Hely: Kolozsvár

Munka: katalógus fotózás és céges sajtótájékoztatón valamint rendezvényen háziasszonyi teendők.

Egy lány ment ki, többször dolgoztam már vele, nagyon elégedett volt mindenki. Korrekt, lelkiismeretes, megbízható, minden, ami jó referenciának kell. A neve Ildikó. A cég, egy ipari szerelvényekkel foglalkozó kft két nappal előtte kint volt, ő vonattal ment, elvileg éjjel egy-kettő körül kellett megérkeznie, a program korai kelés, reggeli sajtótájékoztató, kora délután protokollparti, másnap fotózás majd haza. Elég feszes program, de vonaton alvással nem megoldhatatlan, és mert az ország nyugati végében lakik, ezért nem tudott volna korábbi vonattal menni, max egy teljes nappal előtte.

Minden szépnek és jónak tűnt. Este tízig. Midőn síró hangon jelentkezett Ildikó: leszállították a vonatról, mert NEM VOLT ÚTLEVELE, csak személyije. Mire hazaért volna vele, vagy másvalaki otthonról leszállította volna, az egy teljes nap.

Háziasszonyi részt buktuk, ügyfelet buktuk, útiköltséget, szállásdíjat buktuk, pedig kárpótlásként felajánlottunk egy másik modellt, aki autóba vágta volna magát és ha a sajtótájékoztatóra nem is, de a többire még kiért volna Szegedről. A lány egy ilyen hülyeség miatt, hogy Romániát EU tagnak hitte (voltaképpen csak két évet tévedett, régészeknél elnézik az ilyet), tisztességes pénz helyett tisztességes kárt hozott. Ledolgozta később, de ez nem vigasztal.

Tanulság: nincs az a megbízható, normális, jó munkatárs, akinek nem kell az utolsó hülyeséget is vésővel az agyába faragni. Azóta ilyen hiba nem volt se nála, se másnál, de egy is túl sok.