Az első történet Pirié, egy 19 éves lányé, akivel 2 éve történt ez a sztori. A valódi neveket töröltük.

Bejelentkeztem egy ügynökségnél, akik adtak pár jó melót. 183 centis lány vagyok, akkor 54 kg, 17 évesen már gyakorlott a kifutón, de nem voltam és nem is leszek profi. Kaptam egy jónak tűnő ajánlatot: öt napos fotózás Erdélyben. Tetszett a pénz, jókat mondtak. Vannak ismerőseim, akik szintén szerveznek melókat, elmeséltem nekik nagy lelkesen, de ők le akartak beszélni, persze nem lehetett. Elég határozott fellépésű vagyok, mi bajom lehetne.

Intéztek mindent, vonatjegyet, szállást. Az állomáson várt a fotós, legyen a neve Béla, az ő házában lehetett lakni. Első nap még nem volt munka, este egy társasággal elmentünk szórakozni.

A gondok ott kezdődtek, amikor meg akarta mondani, hova ülhetek és kivel beszélgethetek. Én nem sokat törődtem vele, volt egy szimpatikus srác, vele foglalkoztam. A fotós kihívott és megpofozott, amiért ezt csináltam.

Első dolgom az volt, hogy apukámat felhívjam, aki azonnal autóba ült és elindult értem Erdélybe. Éjjel csendben pakoltam össze és kilopóztam a házból, az utcán vártam meg, amíg reggel megérkezett. Nem szólt egy szót sem, csak hazahozott, én végig sírtam.

Az ügynökségen csak a vállukat vonogatták. Apukámék utána sokáig nem akartak elengedni sehova, amikor munkát kaptam, akkor is folyton rámtelefonáltak hogy hol vagyok, esti melóra el se mehettem, volt, hogy már indulnom kellett volna hostesskedni, amikor közölték, hogy nem mehetek, még azokkal se, akiket tényleg ismertem és megbíztam bennük. Most már eltelt két év azóta és én is okosabb lettem, és jobban el tudom dönteni, mit szabad elvállalni és mit nem. Nem tudom, mi lett volna, de akik tudták ezt, azoknak voltak ötleteik.